Ha rájuk nézek elszáll minden kétségem, hiszen soha nincsenek egyedül.
Bár egyre gyakrabban civakodnak és túl vagyunk az első látványos balhén is - a kislányunk arcon karmolta a fiunkat- többnyire akkor is szépen játszanak együtt. Arról nem is beszélve, hogy a kicsi mennyit tanul a nagyobbtól.
Nekem is egyértelműen könnyebb a dolgom, hiszen igen gyakran lefoglalják egymást. Most az a kedvencem amikor a kisfiam hátán ül a kislányom és lovacskáznak körbe körbe a nappaliban. A baj csak akkor van amikor a kisfiam megunja, ugyanis nem várja meg, hogy a kicsi leszálljon, hanem felpattan és bummm...eddig szerencsére nevetésben végződött. Nagy kedvencem még a lufi dobálás vagy focizás. Ennek én is aktív részese vagyok és imádom, teljesen bepörgök tőle :-)
Az ellenérv pedig mostanában fogalmazódik meg bennem, mert a kislányom még mindig nagyon anyás és ezt imádom. A kisfiam is, de őt mégis úgy érzem egy jó időre elveszítettem a kislányom születésekor. Szenzációs kettesben lenni a kislányommal életének a harmadik évében. Nagyon sajnálom, hogy ez a kisfiammal nem adatott meg. Ráadásul édesapám is ebben az időszakban betegedett meg.
Nem tudom visszafordítani a dolgokat, sem megváltoztatni. Most úgy érzem helyére kerültek a kapcsolatok és ez a lényeg. Ráadásul édesapám is látta az unokáit. Így már nincs értelme azon gondolkodni, hogy mi lett volna ha....
f.http://casadiez.elle.es/decoracion-casas/modernas/casas-rusticas3
Megértelek! Nekem a két fiam között van kicsi korkülönbség és közbejöttek egyéb problémák,így az elsőszülött sínylette meg sajnos, de ők azt mondják,hogy nincsen semmi gond.:)
VálaszTörlésKedves Mammka!
TörlésBízzunk benne, hogy nincs és nem is lesz semmi gond a gyermekeinknél.
Köszönöm, hogy írtál.
Enikő