Emlékezzünk

Van gondom

De nem mutatom

Ábránd álom szertefoszlik

Itt, ott, amott a ránc gyarapszik

Ismerőssel kezet rázok

Víg mosollyal parolázok

Mégis,

Akkor kapsz észbe

Mikor majdnem itt a vége,

Hogy élni is kéne!

(Nagy István)