Nem csak egy Pinterestes nőci vagyok :-)

Én még soha nem írtam bakancslistát. Nincsenek is nagy vágyaim, álmaim. Néha azonban mégis jön valami kattanás, olyan " húú ezt de jó lenne megcsinálni érzés "  kerít a hatalmába..Hezitálok egy darabig,  aztán a végső döntés előtt megfogalmazom magamnak: Igen, ha ezt most nem tenném meg, akkor tuti, hogy bánnám utólag és ekkor belevágok.

Így voltam tavaly is, amikor megláttam a Paksi Atomerőmű DIY pályázati kiírását.
Plussz eszembe jutottak az egyik kedves barátnőm szavai: " Azok akik a te blogodat követik, soha nem látnak semmit abból amit te igazából csinálsz. Soha nem mutatod meg a saját bútortuningjaidat és az állandó otthoni kavarásaidból sem mutatsz meg soha semmit. "
Igen nektek, a követőimnek én valóban csak egy Pinterestről válogató  nőci vagyok, lehetek a fejetekben.
Ami képzeljétek nem igaz, mert folyamatosan ténykedek, alkotok, festek itthon.Időnként szükségét érzem valaminek amit én csináltam. Tudom, hogy a három gyermek felnevelése is szép produktum, de én mégis sokszor kelek, keltem hajnalban azért, hogy valami mást is adjak magamnak, a családomnak.
A lényeg, hogy  hogy elindultam a fent említett pályázaton mert nem akartam kihagyni. :-)
Abba a 10%-ba végeztem, akik kaptak valamiféle díjat.
Úgy gondoltam, ha már nekik megmutattam a szekrényeimet, most nektek is bemutatom ezt a néhány fotót, kibillentve magamat a "Pinterestes nőci" szerepből. :-)  Tényleg csak néhányat mert összesen három darabot lehetett csatolni.
 A fotók tavaly Karácsony környékén készültek ( a téli fényviszonyok miatt talán kicsit sötétek ) és mivel azóta jelentősen megváltoztattam már a lakásunk ezen részletét nem tudok több fotót készíteni.- Ez is a folyamatos ténykedésem következménye.
Íme a két bútordarab, amikkel indultam a versenyen. Egy tálaló szekrény és egy komód.
A tálaló felújítása teljes mértékben az én munkám. A férjem tűzre dobta volna, olyan vacak állapotban volt. A komódot csak átfestettem, áthangoltam.
Nagyon szerettem, szeretem őket :-)

Remélem elnyerik a tetszéseteket :-)))

Enikő

Húsvéti DIY

f. http://www.myscandinavianhome.com/2016/03/my-big-easter-diy-egg-edit.html

Mit tehetünk a fára? Egy kis DIY :-)

f. http://lantliv.com/jul-och-nyar/diy-sota-julgransdekorationer-du-kan-gora-sjalv/

DIY - Fehér csipkék

f. http://www.werandacountry.pl

A székpárnára varrt fodor és masni a kedvencem :-)

f. http://www.werandacountry.pl/

Örömhír és DIY babaház

Sziasztok!

Miért hallgattam ilyen sokáig? Most megválaszolom, de a teljesség kedvéért vissza kell mennem az időben egy évet.

Tavaly valamikor az év elején mondtam a férjemnek, hogy hozza le a babakocsit a padlásról, hogy megnézzem milyen állapotban van. Gondoltam, ha szükséges rendbe rakom, majd megpróbálom eladni. Azt mondta rendben.
Pár nap múlva azonban így szólt hozzám: " Várjunk már  még azzal a babakocsi eladással, még meggondolhatjuk magunkat, még hátha szükségünk lesz rá."
Nagyon jól esett, de én úgy éreztem, hogy nekem bizony már nem lesz több gyermekem, mert rossz érzéssel töltene el, hogy őt az édesapám már nem ismerné.

Aztán tavaly nyáron elmentünk egy esküvőre. A templomi szertartás végén az örömanyát fotózták három ikerfiával, akikből az egyik ekkor nősült. Egy gyönyörű, érett nőt láttam, csillogó büszkeséggel és boldogsággal a szemében a három gyermeke gyűrűjében. De jó neki!- gondoltam. Könnyes lett a szemem, ahogy néztem őket. Éreztem, hogy végem, valami megváltozott bennem.

Gondolkodtam és hónapok múlva közöltem a férjemmel, hogy én döntöttem és most már csak rajta áll, hogy merre billenti az életünket.
Azonnal boldogan igent mondott és titokban "elindultunk a cél felé".

De rágörcsöltem, mert úgy éreztem, hogy már jelezni kellene a munkahelyem felé, hogy mennék vissza, bár persze nem mennék, de lehet, hogy mégis kell...
Néhány barátom vigasztalt, hogy két gyermekünk könnyen és gyorsan megfogant, nem lehet baj.
Aztán mégis baj lett, olyan dolog történt velem, amire soha nem számítottam.
Ezután is fel kellett állnom, ráadásul gyorsan, mert tudtam ez a gyógyulásom útja. Gyertyát gyújtottam az angyalkámnak és elengedtem.

A következő hónapban eljött a születésnapom. Arra a napra vártam, amit nem vártam. Este koccintottunk, elfelejtkeztem mindenről...aztán hajnalban a sugallat, hogy úristen! Szaladtam, teszteltem és OTT VOLT! Bizony kiabáltam, ébresztőt fújtam!
Nem valami romantikusan tudta meg a férjem, de így is nagyon boldogok voltunk.

Igen! Nagycsaládosok leszünk, mert újra kismama vagyok.
A férjemet nagyon boldognak látom, magamról pedig ne is beszéljek!
A napközbeni rosszulléteim már megszüntek,remélem hamarosan az estéim is rendben lesznek.
Kicsit gömbölyödik a pocakom. A 13. hétben vagyok. Mikuláskor kell érkeznie a gólyának.

Sajnálom, hogy  a blogom és a Facebook oldalam, kicsit hullámzó minőségben működött az elmúlt hónapokban.
Azért a kislányom névnapjára alkottam és ezt most megmutatom nektek.
A babaház szerkezete az asztalos bácsikám munkája. Az ajtaját, azon az ablakokat, ajtót anyukámmal csináltuk, fűrészeltük. A kis bútorokat hónapokig gyűjtögettem, aztán festettem, tapétáztam, függönyt varrtam és íme a végeredmény.
A drága lánykám nagyon örült. Amikor kinyitotta az ajtaját, azt mondta, hogy "azta !!!" aztán  megölelt amikor megtudta, hogy én csináltam.
Birtokba vette,vették. Azóta kicsit le is harcolták, átrendezték, dehát ezért csináltam :-)

 f. saját

Köszönöm, hogy velem maradtatok és csendességemben is követtetek.



Enikő

Vásznak így úgy ...

Pár napja eldobtuk nappal a pelust. Ezzel lassan lezárul egy korszak újra az életünkben. A férjemmel mindig azzal vigasztaltuk egymást, hogy jó jó nőnek, de amíg van pelus, addig mégis csak kisbabások, legalábbis egy szál pelusban.
Lassan tehát nem lesz kisbabánk. :-(
Drága Gyöngyöm most ügyesen kiabál, ha menni kell és közben édesen toporog és szaladunk... Izgalmas mindig az időzítés. :-)

f.www.pinterest.com