Harmónia

Minden édesanyának vannak soha el nem felejthető "nagy pillanatai" gyermekei pár éves korából. Gondolom nagyobb korból is lesznek, de azt én még nem ismerem. Addig is örülök és töltekezem az eddigiekből.
Tegnap amikor az óvodába mentem a kisfiamért, félrehívott az óvónéni.
Rámutatott egy képre a falon.
Fehér papírlapra ragasztott falevelek és szárított virágok voltak rajta. Szépen, ízlésesen elrendezve. Tökéletesen harmónizáltak a szinek is.
Kedvenc virágomat is találtam rajta, úgyhogy igazán kedvemre való volt :-)
Majd így szólt az óvónéni:
"Ezt a képet Bernát csinálta! Amikor elkészült megkérdeztem tőle, hogy milyen címet adna a képnek? Azt mondta: Apa, anya, Gyöngy és én. "
Könnybe lábadt a szemem.
Az óvónéni rám nézett és így szólt: " Na én is így voltam".
Remélem a kisfiam valóban ilyen harmónikusnak érzi az életét, az életünket mint ahogy ábrázolta. Azt is remélem, hogy megértette, - mert megbeszéltük - hogy nem csak bánatában, hanem örömében is sír az ember és az nagyon jó! Igazán nagyon jó!

f.http://www.alvhemmakleri.se/galleri/kok