Ismét egy mediterrán szépség

Felkeltem kedden  korán reggel, mint általában. Elindítottam a blogot.
Ezután indult a kálvária: Megint két vakondtúrás persze a gyenge pontjaimat mindig megtalálják és a kedvenc virágom tövénél érkeztek. Locsolás közben elszakadt a szandám. Elmentem edzeni, ahol 10 perc futás után leállt a gép alattam, majdnem orra estem, mert egy órás áramszünet kezdődött.
Hazaértem és már kezdtem nevetni a rossz szériámon, amikor a kislányomból visszajött az ebéd. Hűha 4 éves anyaságomban eddig szerencsére nem nagy képzést kaptam betegségből. Úgy tűnt minden rendben, amikor pár óra múlva a kislányom ismételt, majd fél óra múlva a kisfiam is csatlakozott a betegek táborához. Ekkor már én is rossz közérzetről tudtam beszámolni, reméltem, hogy csak az aggódás miatt.
A kisfiam nem tudta abbahagyni így elindultunk éjszaka az ügyeletre. Kaptunk gyógyszereket és beutalót is vészhejzetre. Ezután a férjem még megküzdött a süket, idős patikus nénivel. Sajnos éjfél körül én is csatlakoztam a táborhoz, majd hajnalban a férjem is.
Tegnap egész nap aludtunk, de egész nap. Maximum 10 percekre voltunk fent. A kisfiam szerencsére már tegnap reggelre olyan volt, mint akit felhúztak, nyoma sem volt betegségnek.
Már most is ébren vannak, jó hangulatban, csak a göndör kacajokat hallom :-)
Talán a férjem utolsó belépőként utolsó gyógyulóként fog végezni, de a lényeg, hogy látjuk a végét.
Valószínű nem csak pozitív élményekkel érkeztünk haza a Balatonról, hanem egy vírussal is :-(

f. www.elmueble.com