Arra ébredtem, hogy csapkod az eső. Rohantam a teraszra összeszedni a kint maradt dolgokat.
Esik és folyamatosan esik. Érdekes, hogy ezért szurkoltunk legalább egy hónapja, de már most elég is volt.
Süssön újra a nap. Legyen még nyár!
Mennyivel jobb biciklivel menni reggelente edzeni. Biztos nem is fog jól menni, mert inkább álmos vagyok, mint tettre kész.
Tegnap rokonok érkeztek hozzánk ebédre Pestről. A kislányom keresztanyja, aki elhozta az édesanyját és a nagymamáját. Ez a drága idős hölgy már 90 éves. Elnéztem a szépségét, finomságát. Hallgattam a kedves szavait...Jó nekik! Mármint a családnak, hogy él a nagyi :-)
Akaratlanul is szomorúság fogott el, hogy olyan jó lenne egyszer érteni az élet értelmét. Miért él valaki sokáig, más miért nem? Mennyire örült volna a látogatásának az édesapám, akinek különös vonzódása volt az idősek felé. Ugyanezen gondolatokat láttam édesanyám könnyes szemében is, amikor találkozott tegnap a nénivel.
Ohh ki totyog itt kérem? Felébredt a kislányom, aki tegnap nem aludt ebéd után a nagy "vendégség lázban". Majdnem öt óra volt amikor kidőlt és csak egy vacsorányi időre ébredt fel, úgyhogy várható volt, hogy ma korán talpon lesz. Bújjak inkább vele vissza lustizni? Néha megtehetem nem igaz?!
A lámpák, 2. fotó, nagyon teszik ez a megoldás. Másoltam, hátha egyszer... Apám is 90 éves, ő pilóta volt még a II. világháborúban, ebből következően állandóan repülünk...
VálaszTörlés:-)
TörlésSzerencsés vagy, hogy él az édesapád !!!!!!!!!!!!!!
Még sok közös repülést kívánok nektek!
Enikő