Mégpedig azt, hogy a két gyermekünk között feküdjek az esti altatásnál. Drága kisfiam többször is kérte mostanában, hogy bújjak hozzá. "Anya miért mindig csak Hugival alszol?!"
A kisfiam mellé a férjem, a kislány mellé én fészkeltem be magam esténként.
Nyílván ez az esti szoptatás miatt alakult így, amit fél éve hagytunk abba.
A kislányom azonban azóta is kisajátít. Ha középre fekszem akkor ordít. "Anya az enyém"!!
Megbeszéltem a napokban mindkét gyermekemmel, hogy ezentúl közéjük fekszem. A célom az volt, hogy a kislány értse meg, hogy Bernátnak is hiányzom, Berna pedig legyen kitartó és bírja a lányka sírását. Ugyanis a helyváltoztatós alvási rend kialakítása ott fullad kudarcba, hogy a fiacskám feladja: "Elég! Aludj anya vele, csak legyen végre csend".
Az esti elcsendesedés nálunk napok óta ordítással indul és vajon hol lesz a vége?
Érdekes ez a kettősség, hogy vágyom a kisfiam ölelésére, örülök a jelzésének, de ugyanakkor a kis összebújós idillünket is nehezen engedem el a lányommal.
Ha pedig ezt a bejegyzésemet elolvassák majd felnőtt korukban, akkor kíváncsi leszek, hogy kommentálják. Vajon így: Na már akkor is papucs voltál! Te meg már akkor is főnökasszony, házisárkány! :-)
f.http://nuevo-estilo.micasarevista.com/casas-lujo/casa-campo-toscana
Ezt etszik, eléggé a realitás talaján maradt. S ha egymás mellé fektetnétek a két gyereket, úgy mindkettőt átkarolhatnád, s ha elaludtak elviszitek. Ez jutott eszembe. A fiamék kétfelé altatnak.Ott a kicsi van az apjával, sokat kellett cipelni anno, s ezt ő bírta inkább. A sózsák lánykát. A nagynak mesélni kell, ezt inkább az anyuka viszi. Bár már óvodás mindkettő, így már közös a mesélés, ki ki a maga helyén hallgatja. csak ott meg a nagy(/) fél mostanában....
VálaszTörlésKöszönöm a tanácsot, a dícséretet!
TörlésMindent kipróbálok :-)
Enikő