2014. július 31., csütörtök

Vintage és fehér

Pár héttel ezelőtt nagyon kedves antik porcelán lámpabúrákat tudtam vásárolni rendkívül kedvező áron. Pont három darab volt belőlük, mert valaki az én,a mi szerencsénkre eltört egy csillárt és ennyi maradt belőle. Szerelem volt első látásra. Megláttam bennük a lehetőséget, hogy végre lecserélhetem az előszobai lámpáink búráját, amit majdnem az első perctől kezdve nézegetek amióta megvettük, hogy jó jó, de valahogy mégse. A csere összejött, passzoltak. Most azonban az egész egyben lévő nagy tér világítótest  egységét az előszobai menyó lámpa törte meg. Levetettem a férjemmel a búráját és elmentünk egy lámpa boltba, hátha ő is kaphatna egy új "ruhát". A felhozatal nem volt kedvemre való. Se önálló búra, se egy komplett szépség. Ekkor megláttam a lámpa családunkat és megkérdeztem, hogy ebből mennyezeti nincs véletlenül? "De van egy darab, de az senkinek nem kell, mert nem jó a kialakítása, kicsi a fénye."- kaptam a választ az eladótól.  A férjem biztosan azonnal el is vetette, mint lehetőséget, bezzeg én :-) Felcsillant a szemem és azonnal látni akartam.
Mondanom sem kell a cél felé haladva végig a cikizést hallgattam a férjemtől. " Ugyan minek is világítson egy lámpa, a lényeg, hogy jól néz ki." Nevettem... Éreztem, hogy megtaláltam az igazit újra :-)
Valóban helyes darab várt minket. Mindketten elismertük, hogy nagyon szép. Ráadásul le is volt árazva az említett okok miatt. Megvettük. Tudom, hogy ő igazán igazi lesz és majd világít a három falikar helyette a szép új búrájukkal.
Ő meg elég, ha pompázik a maga egyszerűségében.










































Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...