2014. május 29., csütörtök

Örömhír és DIY babaház

Sziasztok!

Miért hallgattam ilyen sokáig? Most megválaszolom, de a teljesség kedvéért vissza kell mennem az időben egy évet.

Tavaly valamikor az év elején mondtam a férjemnek, hogy hozza le a babakocsit a padlásról, hogy megnézzem milyen állapotban van. Gondoltam, ha szükséges rendbe rakom, majd megpróbálom eladni. Azt mondta rendben.
Pár nap múlva azonban így szólt hozzám: " Várjunk már  még azzal a babakocsi eladással, még meggondolhatjuk magunkat, még hátha szükségünk lesz rá."
Nagyon jól esett, de én úgy éreztem, hogy nekem bizony már nem lesz több gyermekem, mert rossz érzéssel töltene el, hogy őt az édesapám már nem ismerné.

Aztán tavaly nyáron elmentünk egy esküvőre. A templomi szertartás végén az örömanyát fotózták három ikerfiával, akikből az egyik ekkor nősült. Egy gyönyörű, érett nőt láttam, csillogó büszkeséggel és boldogsággal a szemében a három gyermeke gyűrűjében. De jó neki!- gondoltam. Könnyes lett a szemem, ahogy néztem őket. Éreztem, hogy végem, valami megváltozott bennem.

Gondolkodtam és hónapok múlva közöltem a férjemmel, hogy én döntöttem és most már csak rajta áll, hogy merre billenti az életünket.
Azonnal boldogan igent mondott és titokban "elindultunk a cél felé".

De rágörcsöltem, mert úgy éreztem, hogy már jelezni kellene a munkahelyem felé, hogy mennék vissza, bár persze nem mennék, de lehet, hogy mégis kell...
Néhány barátom vigasztalt, hogy két gyermekünk könnyen és gyorsan megfogant, nem lehet baj.
Aztán mégis baj lett, olyan dolog történt velem, amire soha nem számítottam.
Ezután is fel kellett állnom, ráadásul gyorsan, mert tudtam ez a gyógyulásom útja. Gyertyát gyújtottam az angyalkámnak és elengedtem.

A következő hónapban eljött a születésnapom. Arra a napra vártam, amit nem vártam. Este koccintottunk, elfelejtkeztem mindenről...aztán hajnalban a sugallat, hogy úristen! Szaladtam, teszteltem és OTT VOLT! Bizony kiabáltam, ébresztőt fújtam!
Nem valami romantikusan tudta meg a férjem, de így is nagyon boldogok voltunk.

Igen! Nagycsaládosok leszünk, mert újra kismama vagyok.
A férjemet nagyon boldognak látom, magamról pedig ne is beszéljek!
A napközbeni rosszulléteim már megszüntek,remélem hamarosan az estéim is rendben lesznek.
Kicsit gömbölyödik a pocakom. A 13. hétben vagyok. Mikuláskor kell érkeznie a gólyának.

Sajnálom, hogy  a blogom és a Facebook oldalam, kicsit hullámzó minőségben működött az elmúlt hónapokban.
Azért a kislányom névnapjára alkottam és ezt most megmutatom nektek.
A babaház szerkezete az asztalos bácsikám munkája. Az ajtaját, azon az ablakokat, ajtót anyukámmal csináltuk, fűrészeltük. A kis bútorokat hónapokig gyűjtögettem, aztán festettem, tapétáztam, függönyt varrtam és íme a végeredmény.
A drága lánykám nagyon örült. Amikor kinyitotta az ajtaját, azt mondta, hogy "azta !!!" aztán  megölelt amikor megtudta, hogy én csináltam.
Birtokba vette,vették. Azóta kicsit le is harcolták, átrendezték, dehát ezért csináltam :-)






 f. saját

Köszönöm, hogy velem maradtatok és csendességemben is követtetek.

Enikő
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...