2014. december 25., csütörtök

A mi Karácsonyunk

Valamikor szeptember, október környékén elkezdtem a készülődést az idei Karácsonyra. Ennek részben az volt az oka, hogy az építkezéshez, átalakításhoz ki kellett ürítenünk a garázst. Kezembe kerültek a dekorok, díszek. Másrészt pedig tudtam, hogy december elejétől már babázni fogok és ezekre a dolgokra nem igen lesz időm.
Felfrissíttettem a koszorúkat, rendeltem új Karácsonyfa díszeket és egy gyönyörű 12 személyes étkészletet.
Úgy gondoltam, hogy háromgyermekes anyaként, egy újszülöttel a karomon, nálunk megünnepelni a Szentestét a nagyszülőkkel, valami más lesz mint eddig.
Más lett, de inkább a szomorúság és az aggódás költözött be hozzánk.
Arra jöttünk haza a kórházból, hogy köhög apa, mindkét tesó és a nagymamák. Próbáltuk elkülöníteni a kicsit, szájmaszkot adni a tesókra esténként. Napközben oviban voltak, apa dolgozott. A nagyszülők nem jöttek. Elővigyázatosak voltunk úgy gondolom.
Hétfőn elvittük a kicsit az ügyeletre, mert egyre több váladékot tudtunk leszívni az orrából . Azt mondták semmi baj, tiszta a tüdeje, egy kis vitamin, remek lány :-), rendben lesz.
Szerdára már köhögött, kihívtam a körzeti orvost. Továbbra is tiszta a baba tüdeje, de mondta, hogy milyen  recept nélküli készítményt vegyünk a panaszok kezelésére.A patikában azonban ezt nem adták ide. "Kedvesen " véleményezték a doktor urat, mondván, hogy ez újszülöttnek nem adható a kért készítmény. Ráadásul recept nélküli, tehát felelősséget sem kell vállalnia az orvosnak, ha bajt okozna. Természetesen nem hoztuk el.
Próbáltam egy másik gyermekgyógyásszal egyeztetni azonnal és péntek reggel mehettünk is hozzá. Ekkor már úgy éreztem, hogy lehet, hogy nagyobb a baj, mert a tenyeremben éreztem minden lélegzetvételét. Éppen jött a védőnő,aki bizony megerősítette aggodalmamat és kérte, hogy egyből az ügyeletre menjünk és jobb, ha csomagolok is...
Mint a félőrültek úgy mentünk a férjemmel.
Soron kívül hívtak be minket és bizony maradtunk is, öt napig.
Nem volt eddig kórházi "élményünk". Én bent sírtam, a gyereket itthon. Anya megint eltűnt napokra és most nem is jöhettek hozzánk.
A baba antibiotikumot és szteroidot kapott. Szerencsére tüdőgyulladása még nem volt.
Olyan dolgokat láttam, olyan beteg gyerekeket, megtört anyukákat, amit soha nem szerettem volna. Valaki mindig sírt.
Én próbáltam állandóan szoptatni a kicsit. Erős akartam maradni, nem engedtem, hogy az "ideg" győzzön.
A férjemnek sem volt egyszerű ez a néhány nap.
Karácsony előtti napon délután hazajöhettünk.
Karantént rendeltünk el itthon. Elmaradt a "nagycsaládos" Szentestézés. Csak mi öten voltunk, aztán a nagyok apával begyűjtötték a nagyiktól is az ajándékokat.
Már csak örömömben, kimerültségemben sírdogáltam.
Hiányoltam az apukámat, de Karácsonykor közelebb érzem magamhoz, hiszen ez az "angyalok" Ünnepe. :-)
Kaptam egy végtelen jeles nyakláncot, az irántam érzett végtelen szeretet jelképeként.Csodálatos igaz?!
10 nap a gyógyulás állítólag. Még aggodalommal van tele a szívünk a férjemmel,de reméljük minden rendben lesz hamarosan újra.

(Tudom, hogy a baba érkezéséről nem is írtam, de még fogok :-))

























 

1 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...