2014. november 17., hétfő

Hétfői kedvencek

Hát igen, az asztalosok.
Velük nekem most sem megy simán.
Jelenleg három asztalos dolgozik nekünk.
Bátorkodtam egy icipici munkát adni annak a szakinak, aki a konyhabútorunkat csinálta és kb. 2 év kellett neki mire befejezte. Most sem hazudtolja meg magát, egy hónapja jön a megrendelés teljesítésével.
A másik aki a kisebb dolgokat szokta megcsinálni a saját munkáimhoz egy hónapja hiteget néhány aprósággal, ami nekem fontos lenne és ezért állok.
A harmadik és egyben új "beszerzés", aki a nyílászáróinkat csinálta még a munka fázisban van, de őt a többi mester megsértette egyik nap és néhány napra eltűnt.
Lélekápolás is kell úgy érzékelem, ha nem a mestereknek, akkor nekem.
Két héten belül érkezik a kislányunk és bár minden belső munkálat befejezhető lenne ez idő alatt, mégis arra hangolom magam, hogy nem fogunk elkészülni.
Ha nem leszünk kész, akkor viszont jövőre maradnak a dolgok...
Három gyermekkel leszek itthon a téli szünetben, tehát nem valószínű, hogy "mesteri" feladatokat fogok tudni ellátni, levezényelni, de még az is lehet....
Azért eljátszottam tegnap a gondolattal és hazudnék, ha most először tenném:
Mi lenne, ha elvégeznék egy asztalos iskolát? Dolgozhatnék magamnak, dolgozhatnék másoknak, lehetne műhelyem, lehetnének alvállalkozóim és talán olyan munkát szolgáltathatnék, amilyenre én is vágyom. 
Nem kizárt, hogy ez az én utam :-)
Akkor talán választ kapnék, megérteném, hogy miért is voltam világ életemben megőrülve a gyalult fa illatáért.







































































f. http://www.nickcarterphoto.co.uk/

2 megjegyzés:

  1. És ez nem is egy rossz gondolat! Hozzá még bútorrestaurátorit is. Látod, szervezem az életedet. Ez a megsértődés nagyon tetszett....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :-)
      Valóban komolyan gondolom azóta is! Meglátjuk milyen lesz az életünk három gyermekkel.

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...