Vasárnap délután van és " csendes pihenő" . Alszanak a gyerekek. Hét ágról süt a nap. Idetűz az íróasztalra.
Akár azt is gondolhatnám, hogy nyár van.
A rendszerünket is felrúgtuk és ebéd után kimentünk az udvarra. Én kertészkedtem, a lurkók homok tortát sütöttek. Finom diósat nekem!!!
Tele pocak, friss levegő, remélem hosszú alvás lesz, mert még vendégek is jönnek késő délután.
A múlt héten egyáltalán nem voltam a szavak embere, mert arra már nem volt időm. Írtam, hogy egyedül leszek napokig. Így is volt! Viszonylag zökkenő mentesen éltük hármasban az életünket.
A következő ilyen alkalomtól legalább már nem fogok úgy tartani.
Szabad perceimben, amikor nem a bloggal foglalkozom én mindig alkotok fejben. Én így tudok kikapcsolni ill. nem tudok kikapcsolni.
Ez nem mindig kézzel fogható dolgot jelent, bár gyakran azt is.
Szakadó esőben kertet terveztem a múlt héten a lakásban. Virágokat rendeltem.
A fő " blog írásra buzdítóm" egy óra múlva hoz nekem egy szelíd gesztenye fát. Lesz végre idővel árnyék is a kertünkben :-)
Remélem a héten minden a helyére kerül. A kertünket több éven át folyamatosan alakítgattuk édesapámmal. Tavaly már beteg volt és elengedte a kezem. Így tanított meg, hogy önállóan tudjam metszeni, rendezni tavasszal és egész évben. Segítségért persze mehettem,de ő csak csendesen figyelt. Tette mindezt azért úgy, hogy nem fogalmazta meg a célját, de kimondatlanul is tudtam sajnos miért tesz így. Valóban itt az első tavasz nélküle és remélem látja, hogy jó tanár volt. Jobb nem is lehetett volna!
Legyen boldog, napos hetünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése